Lépcsőházas sorozatom következő részében szintén egy Szegeden közismert épületet mutatok be. Az épület, melyről most szó lesz a Kelemen utca 2. szám alatt található. Sokan megyünk el mellette nap, mint nap, akár gyalogosan, akár az egyes vagy kettes villamoson utazva. Sőt, ha a nagypályaudvar felé tartunk villamossal, akkor éppen az említett ház előtt vagyunk kénytelenek várakozni. Azt hiszem a képekből a legtöbben már felismertétek a sárgás színű, zöld ajtó és ablakkeretekkel rendelkező építményt.
Munkámból kifolyólag sokat járok ezen a környéken, és éppen a házban működik egy kiváló kisvendéglő, ahol viszonylag sűrűn megfordulok. Már sokszor eszembe jutott egy-egy ebéd közben, hogy a napsütötte udvarba és a lépcsőházba be kellene kukkantani. Mivel már régi vendég voltam, megkértem a tulajdonos hölgyet, hogy kicsit szétnézhessek belülről is. Ám mielőtt benéznénk, kicsit mesélek az épület történetéről.
Ez a ház azért is különleges, mert még az 1879-es nagy árvíz előtt készült. Nagyon kevés épület maradt meg a pusztítás után, és még kevesebb áll ma is. Tipikus egyemeletes, romantikus stílusú, kedves "kis" ház, ami jól kivehető L alakban épült 1860-ban. Az épület csak egy része néz a Kelemen utcára, a másik része az éppen felújítás alatt álló Somogyi utcában található. Anno Sziráky József késesmester építette magának, majd 1868-ban Scheinberger Antal bőrkereskedő vette meg a házat. A Kelemen utca-Somogyi utca sarkán márványtábla is jelzi, hogy műemlék épületről van szó. A korabeli beszámolók szerint régen is jópár neves üzlet működött a földszinten, ez többé-kevésbé ma sincs másképp. A már említett kisvendéglő mellett borkereskedés, angol minőségi használt ruhabolt, fehérneműüzlet is található benne.
No de térjünk is be! A bejárat a Kelemen utca felől keresendő, de az udvart a Somogyi utcai kapualjból is szemügyre vehetjük. Én a vendéglő felől jutottam be, és a belső udvar tényleg szép és rendezett. Látszik, hogy max. pár éve újították fel teljeskörűen a házat. Az udvarban fák, bokrok, és virágok közt pihenhetünk a középen elhelyezett padokon. Csendes és nyugodt hely, a város zaját alig hallani odabent. A körfolyosók és a lépcsőház hangsúlyos eleme a vörösmárvány, ami harmonikus hatást kelt a szépen kovácsolt korlátokkal. Igazán hangulatos belső ez, nem túl hivalkodó, ám mégis ízléses. Aki itt él, bizonyára otthonosan érzi magát benne. Érdekesség, hogy a mellette lévő zöldesebb árnyalatú ház már nem hozzá tartozik, csupán csak közös udvaruk van.
Kár, hogy vége lett a kis sétámnak, valahogy tényleg van egy romantikus vonása ennek az épületnek, ami rabul ejti az embert.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
